A közjegyző jogállása
A törvény közhitelességgel ruházza fel a közjegyzőket, hogy a jogviták megelőzése érdekében a feleknek pártatlan jogi szolgáltatást nyújtsanak. A közjegyző a jogszabály által meghatározott hatáskörében az állam igazságszolgáltató tevékenysége részeként jogszolgáltató hatósági tevékenységet végez. Eljárása során csak a törvénynek van alávetve, és nem utasítható. Az ügyekben részrehajlás nélkül, hivatását személyesen gyakorolva köteles eljárni. Köteles megtagadni a közreműködését, ha az kötelességeivel nem egyeztethető össze, így különösen ha közreműködését olyan jogügylethez kérik, amely jogszabályba ütközik, vagy jogszabály megkerülésére irányul, illetőleg amelynek célja tiltott vagy tisztességtelen. Ha az eljárása során aggályos körülményt észlel, de a közreműködés megtagadására nincs ok, köteles e körülményre a fél figyelmét felhívni és ezt az iratban feltüntetni; ha a fél ez ellen tiltakozik, a közjegyző a közreműködését megtagadja. A közjegyzőt a tevékenységéért jogszabályban meghatározott díj és költségtérítés illeti meg. A közjegyző sem hivatalában, sem hivatalán kívül nem tanúsíthat olyan magatartást, amely a feladatainak ellátásához szükséges közbizalmat megingathatja. A közjegyzőt – ha törvény kivételt nem tesz – az eljárása során tudomására jutott adat és tény tekintetében titoktartási kötelezettség terheli; e kötelezettsége a közjegyzői működésének megszűnése után is fennmarad. A közjegyzőhelyettesek és a közjegyzőjelöltek biztosítják a közjegyzői kar utánpótlását. (a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvényből)
A közjegyzői törvény az 1949-ben államosított és a bíróságok szervezetébe integrált közjegyzőség helyett új típusú közjegyzői szervezetet hozott létre. Ennek jellemzője, hogy a közjegyző hivatását szabadfoglalkozású személyként gyakorolja, de a bíróéhoz hasonló kötelmek mellett. A közjegyzői tevékenység állami tevékenység, amelyet gazdaságilag önálló (adójogilag közjegyzői irodaként nyilvántartott) közjegyzők látnak el. A közjegyzőség az állami igazságszolgáltatás rendszerében foglal helyet. A közjegyzői foglalkozás gyakorlás szabályai közjogi tartalmúak, a közjegyzői tevékenységformák normatívan előírtak és formalizáltak. A közjegyző tevékenységét a székhelyén lévő irodában végzi, az irodát a közjegyző tartja fenn. A közjegyző a jogviták megelőzése érdekében végez olyan jogi szolgáltatást, amely tehermentesíti a bíróságokat, az igazságszolgáltatást, de elősegíti a forgalom szabadságát, biztonságát és a szerződési fegyelem erősödését is. A közjegyző csak a kinevezésében meghatározott székhelyen és meghatározott illetékességi területen végezheti tevékenységét, szemben a piaci szereplőkkel, akik maguk döntik el, hogy hol kívánnak vállalkozni. A közjegyzőt közreműködési kötelezettség terheli. A közjegyző tehát - ellentétben a piaci szereplőkkel - nem háríthatja el a hatáskörébe tartozó ügyet, nem válogathat az ügyek között. A közjegyzői kar létszáma sem a szabad piaci viszonyok által befolyásolt, hanem jogszabályilag (a 15/1991. (XI. 26.) IM rendelet) limitált. A közjegyzői tevékenység ellenértéke sem szabad piaci megállapodás tárgya, hanem a közjegyzőt tevékenységéért jogszabályban (a 14/1991. (XI. 26.) IM rendelet, 2019. július 1-től a 22/2018. (VIII. 23.) IM rendelet) meghatározott díj és költségtérítés illeti meg. A közjegyzői hivatás is összeegyeztethetetlen a politikai életben való részvétellel. (az Alkotmánybíróság határozataiból)
Az Európai Unió szabályozása, illetve az Európai Bíróság joggyakorlata (pl. C-260/97. - Unibank ügy, C-2/74. - Reyners ügy) alapján a közjegyzői tevékenység korábban a közhatalmi tevékenység részének számított, és mint ilyen, mentes volt a letelepedési szabadság (EK Szerződés 43. cikk) és szolgáltatás nyújtási szabadság (EK Szerződés 49. cikk) alól. Ennek megfelelően a C-20/08. sz. ügyben az Európai Bíróság megállapította, hogy a közjegyzői tevékenység olyan közérdekű célt követ, amely többek között a magánszemélyek között létrejött okiratok tekintetében a jogszerűség és a jogbiztonság biztosítására irányul. Az Európai Parlament is azt hangsúlyozta az 1994. január 18-i határozatában, hogy a közjegyzői hivatás gyakorlásának lényeges eleme az állami fennhatóság részbeni átengedése, mert a közjegyzői tevékenység célja, hogy a bíróságok tehermentesítése érdekében mint közszolgáltatást biztosítsa az érdekelteknek a szerződések készítését, hitelesítését és okiratba foglalását, végrehajthatóságukat és bizonyító erejüket, valamint a jogviták megelőzését szolgáló és pártatlan ügyintézést. Ezzel szemben az Európai Unió Bírósága a 2017. február 1. napján meghozott C-392/15. sz. ítéletében megállapította, hogy a közjegyzői hivatás magyar állampolgársági feltételhez kötése sérti a letelepedési szabadságot, mert a jelenlegi közjegyzői tevékenységek nem jelentenek olyan mértékű részvételt a közhatalom gyakorlásában, amely a korlátozást indokolná. Ennek megfelelően a magyar állampolgársági feltétel törlésre került.
